Hírek

„A sikernek ára van, nem titka.”

2017.10.30
Közel 39 év sportmentes élet után egyre többször vetődött fel bennem a gondolat, hogy ezen változtatni kellene. Közeleg a fránya negyvenedik születésnap és ez elmúlt 20 évnyi irodai munka elég sok nyomott hagyott rajtam. Főleg deréktájon, illetve mint később kiderült nem csak ott :)

Pár éve elkezdtem konditerembe járni, de viszonylag hamar feladtam. Rájöttem, hogy ez nem az a sportforma, amit szeretnék. Lementem, megpróbáltam valahogy helyesen emelni a súlyokat, vállazni, hátazni, de csak ellesni tudtam néhány dolgot. Sajnos nem volt ott senki aki megtanítson arra, hogy ezt így emeld, ilyen szögben húzd…  Így nagyon hamar elhessegettem magamtól a gondolatot, hogy újra konditerembe járjak.

 

 

Véletlenül tudtam meg, hogy egy barátom elkezdett valami Thor edzésformát, Kaposváron.  Már állítólag valami AB csoportnak volt a tagja és szemmel látható volt rajta a változás.  Nem csak az arca lett nagyobb, de izmosabb, fittebb lett :)  Természetesen rákerestem arra, hogy mi is az a Thor. Funkcionális edzés. Na bumm. Ez nekem semmit nem mond. Olvassuk csak tovább: Beavatás, Athletic Body (strandra jó lesz, asszony is örülne neki), UST.  Jól felépített rendszernek tűnt: kezdőként elkezdeni újra mozogni, megtanulni mit és hogyan kell emelni, az Athletic Body fázisban pedig fejlődni, fejlődni.  Az UST az nem is érdekelt, hol van még az. Különben is már elméletben meg is volt az atletikus test :)

 

Szerencsére az őszi csoport edzésidőpontjai összeegyeztethetőek voltak, mind a családommal, mind a munkahellyel és egy villámgyors elhatározás után jött az e-mail: üdvözlünk az  új Beavatás csoportban.  Nem sejtettem mi vár rám … Gondoltam az első beavatás edzés előtt lenyomok pár fekvőt. Tényleg pár lett csak – mondjuk 10 ;)  Itt már éreztem, hogy nagy fába vágtam a fejszét. Sebaj, majd hétfőn hagyom magam lebeszélni a melóhelyen. Senki nem tette és már itt is volt az első edzésnap, ami nagyon sok nyomott hagyott bennem.  Mondanám, hogy minden nagyon egyszerű és szuper volt, de akkor miért ültem az edzés után 10 percig az öltözőben, keresve az edzés alatt elveszett erőmet, hogy átöltözzek? Hazafele menet megpróbáltam visszaemlékezni arra, hogy mi is történt az elmúlt egy órában… volt valami kék henger, aztán bemelegítés. Fekvőtámaszok többször is, guggolás többször is. Talán még volt valami hasizom is… Hazaérve ledobtam a táskám és a fiam látta rajtam, hogy apa nagyon fáradt, fáj mindene. „Ráesett a súly a lábadra?” - kérdezte. „Nem fiam. A súlyok közelébe sem engedtek még”.  Miatta sem adtam fel és elmentem a következő edzésre. Majd az azt követőre is.

 

Természetesen voltak és vannak holtpontok, amikor pár alkalom kimaradt az edzésből. Volt, hogy a felkarom bucira dagadt, ezért maradtak ki edzések, vagy az időközben elkezdett futástól, annyira fájt a térdem, hogy szinte menni alig tudtam.

 

Ez már mind emlék. Az elmúlt majdnem egy évben sok izzadtság, izomláz árán megértettem azt, hogy nincs titok, nincsenek olyan csodát ígérő készítmények, melyektől azonnal fitt és üde leszel, nincs lokális zsírégetés – nem lehet csak hasból fogyni. Még akkor sem, ha egy szupersztár ígéri a tévében.  A sikerért (ahogy az élet bármely területén) meg kell dolgozni. Keményen. Elmondhatom, hogy hála az az edzőknek, ennek a korábban még ismeretlen funkcionális edzésformának sokkal jobban érzem magam, mint 10 évvel ezelőtt. S hogyan tovább? Hamarosan indulnak az új Beavatás csoportok. Itt van az ősz itt van újra, a Thor is kinyit, s indul újra :) 

Partnereink

All You Can Move Webfejlesztés: DropBy Digital