Hírek

Boldog szülinapot, avagy hogyan változtat meg egy év

2017.02.01
Amint azt már jeleztem a korábbi cikkben, most a célokról és az oda vezető útról fogok írni. A diéta szerves része annak a tervnek, amit szép lassan beleültettek kis edzős pajtásaim a fülembe, és szinte még mindig hallom Lacit: „Deee, kell Neked egy Trifecta, mert az menő.”
Ehh, nekem meg nem kell kétszer mondani az ilyet, jól van akkor, csináljuk meg a Trifectát. Ezt persze megelőzte egy új szerelem, a Thor Gym Kaposvár funkcionális edzései és egy új csapat, amelyek már egy éve az életem részei. #love
 
2015 nyarán láttam ugyan a Dózsa edzőteremben és a facebook-on, hogy valami új dolog készül és nagy a sürgés-forgás, de nyomiként nem gondoltam, hogy én képes lennék megemelni egy olyan füles golyót, az a szalag meg, amin lógnak, úgyis elszakad alattam, meg egyébként is nem megyek egyedül ilyen helyre stb., tehát szépen legyártottam a kis kifogásaimat. Aztán az élet úgy hozta, hogy megismertem Böbit, aki ide járt, mesélt az edzésekről és látva a lelkesedését, 2016. február 8-án részt vettem az első funkcionális edzésemen. Imádtam és ettől a naptól jegyzem az új időszámítást.
Mindenféle „előképzettség” nélkül, félidőben érkeztem a csoportomba és aggódtam is rendesen a vizsga miatt, főleg, hogy volt olyan gyakorlat, amit akkor csináltam először. Örök hála Vajda Janika vezetőedzőnek a türelemért és az egyedi motivációs eszközeiért. #tevagygyenge :) Nagyon elszánt voltam, nem hagytam ki egy alkalmat sem, minden edzés után napokig éreztem a kemény munkát, fájt ott is, ahol nem is gondoltam, hogy létezik izmom. #imádomazizomlázat
 
Egy szuper csoportba kerültem, egyik napról a másikra befogadtak, jó kis bandává kovácsolódtunk, ami tovább bővült a közös bulikának köszönhetően. Itt találkoztam először Lacival, és azóta hallom a már korábban említett mondatot. Rápörögtem, aztán kicsit alább hagyott a lelkesedés, de közben nem álltam le az edzésekkel, szépen meneteltem a haladóvá válás nem is annyira egyszerű útján. A felmérések eredményei egy ideig nem is különösebben foglalkoztattak, de aztán valahogy minden 8. héten kis házi versenyekké fajultak a felmérők, és egyre büszkébb lettem az eredményekre.
 
Szembesülnöm kellett azzal, hogy teljesen átalakult a ruhatáram. Jelenleg több sportcipőm van már, mint magassarkúm, az edzős ruháimnak új szekrény kellett, a telefonomon pedig több a sporttal és egészséggel kapcsolatos alkalmazás, mint az összes többi együtt. Shopping túráim rendszeresen végződnek sportáruházakban, ahol hülyére vásárolom magam, de semmi hétköznapi cuccot nem bírtam venni előtte órákig. Aki régóta ismer, tudja, hogy ez mekkora változás. 
 
Ígértem, hogy szó esik a célokról, amit már az előszóban is említettem. A Trifecta. Az első próbatétel gyorsan jött. Pittyent a telefonom, hogy felvettek a facebook-on erre a célra létrehozott csoportba, pont edzés volt, az örömteli ámde óvatlan pillanatban már készült is az 5 db fotó, és mivel edzésen nem nyomkodjuk a telefont, képenként 100 db burpee volt a büntim. #burpeeismybitch Naná, hogy megcsináltam.
Lehet, hogy a Trifectával előreszaladtam kicsit, ugyanis a Spartan Race futamok már egyenként is nagy kihívást jelentenek, a Trifectához pedig a három táv teljesítése szükséges egy évadon belül. Idén április elsején (az időpont csak a véletlen furcsa szüleménye) veszek részt az első Sprint futamon Veszprémben. Túlélés esetén viszont nincs megállás, jöhet a Super Kazincbarcikán és a Beast Eplényben. Az első nevezésem visszaigazolása után napokig a futamokkal álmodtam, versenyeztem, futottam, otthon pedig már megtaláltam a tökéletes helyet az éremtartónak is. 
Felkészülés gyanánt az edzések mellett elkezdtem egy futóprogramot, amelyből már 7 hetet végigcsináltam. Én, aki volt, hogy egy év alatt összesen nem futottam 30 percet, most épp már a 7 km-es távnál tartok. (Most mondjuk nagyon fáj, ez azért már nem vicc, de az esti edzés után ezt már nem fogom érezni.) Még nekem is nehéz elhinni, hogy a program szerint megyek előre, futok heti háromszor és csak egy kis év végi kidőlés miatt hagytam ki pár alkalmat. Futottam szélben, esőben, hóban, mínusz nyolcban, reggel, délben, és még este háromnegyed kilenckor is. Nem könnyű belepréselni a napirendbe, de hiszem, hogy meg fogja érni.
 
A lényeg, hogy a Thor Gymben Jani által nem csak a funkcionális edzés gyakorlatait tanultam meg. Alázatra tanít, megmutatja, hogy megéri kitartani, küzdeni, b.megelni, kicsit belehalni, két napig fájni, lelkesedni, életmódot váltani. Hogy én, aki általános iskolában felmentéses gyógytornás voltam, képes vagyok eddig csak vágyott gyakorlatok és teljesítmények kipréselésére. Ezek a dolgok nem csak a sportban segítenek, sok mindent át tudok emelni a munkába és a magánéletbe is, kitartóbb, magabiztosabb és céltudatosabb lettem.
 
Tudom, hogy uncsi, nyálas és közhelyes, de örök hálám és minden tiszteletem Janinak, mert nem csak az edzésben, hanem emberileg is maximálisat kapok/kapunk Tőle, igazi példakép, egy személyben Edző, Barát, és Apa.
Még sok ilyen születésnapot és minél több lelkes kis edzőpajtást kívánok Nekünk! :) #bestteamever
 
P.S. A felkészülés egyik állomása lesz most szombaton a Kaposvár Dombjai félmaraton, amelyen egy csajos váltó tagjaként veszek részt, 6,9 km-t fogok lefutni. Több csapatunk is lesz ezen kívül és vannak igazán bevállalós, egyéni futóink is, a szurkolást, bíztatást ezúton is köszönjük. #gothorsangels

Partnereink

All You Can Move Webfejlesztés: DropBy Digital