Hírek

Életmódváltás csak azért is

2017.01.27
Évi a Thor Gym Kaposvár első csoportjában kezdett fiával, Attilával. Azóta sok idő eltelt, de ezt azon a változáson vehetjük észre, amin az edzések hatására keresztülmentek. Mindig részt vesznek az edzéseken, és lelkesedésükből mit sem vesztettek. Most Évit mutatjuk be Nektek, mert érdemes megismernetek azt a példamutató kitartást és elszántságot, amivel küzd azért, hogy minden nap jobb legyen.
Hogyan határoznád meg magad mások számára?
39 éves vagyok, hivatásomat tekintve anya, foglalkozásomat tekintve könyvelő, tehát napi 8(+) órát ülök lassan 15 éve. 
 
Mikor kezdtél el a Thor Gym Kaposvárban edzeni és mi volt az oka annak, hogy  ide jelentkeztél?
2015 szeptemberében kezdtem ezt a mozgásformát, előtte sosem sportoltam, még a tesi órákat is ellógtam, ha lehetett (mert utáltam örökké futni). Azt tudtam, és régóta éreztem, hogy az ülő munkát kompenzálnom kell valamivel, próbálkoztam jógával, fitt labdával, aerobiccal, otthoni tornával, de valahogy egyiket sem éreztem magaménak. Az egyetlen, ami egy kicsit megfogott az az otthon, könyv alapján, a fiammal elkezdett fegyenc edzés volt (de azt is sokszor ellógtam, mert akadt „fontosabb” dolgom otthon)
A Thor Gymre teljesen random, a facebookon találtam rá. Láttam, hogy Kaposváron nyílik, ránéztem a honlapra és tetszett, amit olvastam. Nem csak azért, mert a funkcionális edzés jól hangzik, hanem mert ez közel volt ahhoz, amit a Fegyencben elkezdtem. Kíváncsi voltam, tényleg tudom-e csinálni, és egyáltalán, milyen ez a rendszer? 
 
 
Kezdetben hogy vélekedtél az edzésekről?
A Beavatás nekem tényleg beavatás volt. Nem csak a funkcionális edzés, hanem úgy egyáltalán a sport világába. Az elején bizonytalansággal vegyes lelkesedéssel vettem részt az edzéseken. Minden új volt, hamar kiderültek a korlátaim, de élveztem a gyakorlatokat, hamar eltelt az az egy óra (azért a planknek emlékszem, valahogy sosem akart vége lenni :) ). Szellemileg feltöltődve, fizikailag jól eső fáradtsággal mentem haza. Úgy kezdtem, hogy OK, adok a dolognak 8 hetet, a Beavatást végig csinálom, ha belehalok is, de egy hónap után teljesen világos volt, hogy maradok tovább is. Nem, mintha olyan jól ment volna minden, dehogy! De mindig kaptam támogatást, bíztatást a MenThortól, a csoporttagoktól is, és négy hét után már fizikailag is érezhető volt a mozgás pozitív hatása. Amíg nem jártam ide, a hét végére állandó csípő és derékfájásom volt a sok üléstől, ami elmúlt, a kolléganők szerint a tartásom is sokkal szebb lett és jobban is éreztem magam.
 
Kiknek ajánlanád ezt az edzésformát és miért?
Mindenkinek ajánlom, szerintem mindenki találhat benne kihívást. Aki ülő munkát végez, annak azért különösen javasolnám, hogy próbálja ki, nekem nagyon jót tett. Olyan izmokat dolgoztatunk, és erősítünk meg, amit a munkánkból adódóan nem használunk (vagy rosszul használunk)… meg olyanokat, amiről fogalmam sem volt, hogy vannak nekem is! :D Csajok: nem kell parázni a súlyoktól, barátok, higgyétek el!
 
 
Mit gondolsz erről az edzésformáról most ennyi idő után?
Számomra még mindig nem unalmas, mindig van hova fejlődni, van mit csiszolni a technikán. Voltak és lesznek is még olyan felmérések, amit kudarcként éltem/élek meg, de tudom, hogy a következő ciklusban majd javítunk rajta. Ebben az a jó hogy bár csoportban dolgozunk (én a számomra legjobb csapatban), a saját ütemedben fejlődhetsz, és ehhez minden támogatást megkaptam mindig (ezúton is köszi a türelmet!). 
Rá lehet erre szokni, nekem sikerült. Talán 2-3 hónap után vettem észre először, hogy a hétköznapi életben is azokat a mozdulatokat használom, amit edzésen. Automatikusan az edzésen tanult mozdulatokkal emelek, pl. fel tudom emelni a megpakolt ruhás kosarat, be tudom cipelni a leandereket ősszel derék fájás nélkül, nem okoz gondot bevásárláskor a cipelés, ki-be pakolni a kocsiba. Szóval, tiszta haszon! :)
 
Hogy látod, bevált neked ez a típusú edzésforma? 
Az edzések és a rendszer felépítése nekem van kitalálva. Be kell vallanom, ha az elején csak fele olyan pörgetést kellett volna csinálni, amit most, tuti nem maradok, ha túl éltem volna egyáltalán. Az UST-ben is inkább a nagy súlyos gyakorlatokat szerettem, az ugri-bugri sosem volt a barátom. Nagyon mostanra sem, de ha nem marad idő edzés végén megcsinálni, akkor bizony hiányzik. (Amikor megkapom, akkor meg jön a jól eső „hagyjatok meghalni” érzés ;) )
 
Meg vagy elégedve az eredményeiddel? Hogyan látod, tudtál volna-e jobban fejlődni vagy szerinted ez a rendszer így ahogy van megfelelő? 
Az eredményeimmel elégedett vagyok, és sosem vagyok elégedett :) 
Elégedett vagyok, mert tudom és érzem, hogy a kezdetekhez képest sokat fejlődtem, ami nem feltétlenül csak a súlyok nagyságában és a leadott kilókban mutatkozik meg. 
Van bennem egy általam egészségesnek mondott elégedetlenség, ami motivál, hogy ha valami nem megy, akkor legközelebb megpróbáljam jobban csinálni. Arra kifejezetten büszke vagyok, hogy leküzdöttem a doboz iszonyomat. Ez másnak persze nem jelent semmit, de nekem tényleg nagy küzdelem volt (pszichésen mindenképp), mire először fel mertem ugrani a dobozra. Most aztán gyakorolhatom eleget! :)
A rendszer nekem megfelelő, ugyan nincs összehasonlítási alapom, de nekem elég bizonyíték a hatékonyságra, hogy izmaim lettek, javult az állóképességem, erősödtem és ez mind csak az edzésnek köszönhető, mert mást nem változtattam az életemben, nem szedek semmilyen kiegészítő cuccot (jó, a kajára odafigyelek és igyekszem normálisan táplálkozni, ha nem sikerül, iszok én is fehérjét, de alapvetően semmi drasztikus változást nem alkalmaztam ezen a téren)
 
 
Hogy látod magad a jövőben, vannak-e célok, ha igen mik lennének azok?
Abban biztos vagyok, hogy ezt továbbra is folytatni fogom, hiszen van hova fejlődni. Nem feltétlenül a nagy súlyok elérése a cél, inkább az, hogy amit csinálok, azt jól, szabályosan csináljam. Van még bőven mit erősíteni, még mindig nem tudok pl saját testsúllyal húzódzkodni és a katonai nyomásom, fekve nyomásom is gyengusznak minősíthető, valamint az állóképességemen is van mit javítani. 
Az alapvető cél egy jól karbantartott testben élni, ehhez hozzátartozik, hogy az ember lánya kicsit feszegeti, és próbálja kitolni a határait, amihez itt minden lehetőség adott.
Remélem, egy év múlva elmondhatom, hogy teljesítettem pár kihívást, és jövőre talán neki merek vágni egy Spartan Trifectának is. 
 
Ashley Green szerintem megfogalmazta a tutit:  
"Sok nő egészen vékony testet szeretne, de én nem vágyom gyerek testre. Egy nő testében akarok élni, amely gyönyörűen kidolgozott. Az sokkal szexibb." 
Na, ennek eléréséhez ez a sport tökéletes!

Partnereink

All You Can Move Webfejlesztés: DropBy Digital