Hírek

Thor Kaposvár edzőtábor – nem csak isteneknek

2016.09.09
Idén először került megrendezésre a Thor Gym Kaposvár által szervezett három napos edzőtábor Petörkén. A tanítványok érdekes előadásokat hallgathattak meg, a napi két edzésidőben az FMT mellett kipróbálhatták a CrossFit-et is. A tapasztalatokról és eredményekről egy lelkes tanítvány írt nekünk, aki szinte soha nem hiányzott az edzésekről, mégis rengeteg új élménnyel és tudással gazdagodott.

Őszintén bevallom, hiába vagyok már jócskán túl életem idusán, edzőtáborban még soha sem voltam. Sportoltam sok mindent, sportolok az FMT mellett most is, de az edzőtábor eddig mindig elkerült. Vagy én kerültem el, de mindegy is, mert azt gondolom, ilyen edzőtábor nincs minden nap, mint amilyen ez volt.

A hét közepén szerda délután kezdtünk, nem túl nagy létszámban, de nagy energiákkal (csak akkor gondoltam, hogy nagy, később kiderült, hogy kevés lett). Az első program Nagy Bálint igazán profi előadása volt a mobility jelentőségéről, és elméleti alapjairól. Azon túl, hogy rengeteget tanultam, igazán jó volt átismételni az alapokat, és új dolgokat hozzátenni. Ezt segítette az is, hogy rögtön az előadás után a gyakorlatban is megcsináltuk az összes olyan mozgásformát, mellyel én például ellensúlyozni tudtam az általános punnyadtságom. Természetesen ezután – hogy az alapos bemelegítés és nyújtás kárba ne vesszen – egy edzés következett, de olyan, amin bizony görcsbe rándult a gumiszőnyegen elpuhult talpam! Különféle állatmozgásokat kombináltunk futással egy domboldalon (én hegynek éreztem, de valójában egy elég nyekenyóka kis lejtő volt). Aki teljesítette, az betont „foghatott”, ott pedig változatos gyakorlatokkal purcanthatta magát tovább. Hogy utána megérdemeltem a fehérjémet és a vacsimat, az nem kérdés.

Másnap reggel az a jó hír fogadott, hogy a délelőtti edzés az alapos bemelegítést követően csupán csak 20 perces lesz. Ezt Janika mondta, szóval voltak kétségeim...

Bejött, az edzést Rakita Ernő tartotta, akiről mint kiderült, nagyon jó CrossFit edző, de az ő 20 perce valahogy más mint amilyet én megszoktam. Köredzés, négy feladat egy körben, verseny, hogy mennyi fér bele az időbe. Rendben, saját súlyos edzés volt, és a tüdőmet is kiköptem már a második körben, a negyedikre érzésre 20 liter vizet vesztettem, mégis halványult bennem a tűz a végére. Így nekem 12 és egy nyúlfarknyi darab sikerült, amivel a szerény középmezőnyben végeztem. De ha elég erősen hunyorítottam a táblára, akkor éppen nem látszott, hogy Ernő és legfiatalabb edzőtársam, Fábos Ati messze 20 felett végzett...

A bőséges ebédet követően persze már visszanyertem az arcom, így sétára buzdítottam társaim, amiből pont 50 méter után lett egy három kilóméteres futás. Ebéd után, 34 fokban... nem az eszemért fognak ellopni.

Mire visszaértünk a táborba, újabb edzés, erre már nem nagyon emlékszem, de jó volt az biztos, mert utána vacsi, szuszi, kész.

Pénteken reggel valamiért úgy mozogtam, mint egy terhes bálna a sivatagban. Már éppen elgondoltam, hogy ejj milyen puhány vagyok, mikor kiderült hogy társaim zöme is a Robotzsaru 8 forgatására gyakorol, ez azért öntött belém némi erőt... Amit aztán újra Ernő CrossFit edzése zúzott porrá. 300 by Ernő volt a feladat, vagyis 6 gyakorlat egyenként 50 ismétléssel, és amíg az egyik nincs kész, nem lehetett továbbmenni. A szintidő 35 perc volt, ami azért kisebb lázadáshoz vezetett, mert én például olyan 3 órára tippeltem a saját időmet... De hiába, az edzőnél nincs okosabb, nekem 22 perc lett (tudom, sovi, az előbb említett sportegyedeknek 15 perc lett), de mindenki befejezte 26 percen belül. Aztán persze dőltünk jobbra-balra, oxigénmolekulákat vadászva.

Ebéd után újra Bálint tartott nekünk két előadást is. Az első a CrossFit edzésrendszerről, FMT-vel való kapcsolatáról szólt. Nagyon érdekes volt, és bennem például eloszlatta az utolsó kétségmorzsát is arról, hogy vajon a CrossFittesek a legkeményebb gyerekek-e a világon...

A második előadás az étkezésről szólt. Amellett, hogy legalább súlyproblémáim (most) nincsenek, érdekes volt, az pedig külön érdeme, hogy a kérdéseknél mindenki személyre szabott étkezési tanácsot kapott. Sőt, azt is megtanultam, hogy a táplálkozási piramisban a húsok (fehérjék) és a zöldségek (szénhidrátok) után nem a köret jön, hanem a gyümölcs.

Ezt követte egy újabb Janika vezényelte domboldalas edzés, ahol férfiasan bevallom, elbuktam. A dombra fel pókmászás az ördög fegyvere, mert ha nem törik ki a csuklóm, akkor a lábfejemet nyelem le, ami azért csecsemőkorom óta nem jellemző rám.

Mivel ezzel a szakmai program véget ért, így jutott idő egy kis lazításra is, így egy közeli pálinkafőzdét látogattunk meg, ahol többféle medveölőt kóstolhattunk meg, melyet mindenki sporttudatosságának mértékében fogyasztott (jó, sírva tiltakozás nem volt).

Visszaérve igyekeztünk egyénenként preferált italféleségekkel rögzíteni az amúgy is felejthetetlen élményt, de hogy megőrizzük a sport méltóságát, így többen hosszan morfondíroztunk az alkohol kalóriatartalmáról, és precíz illesztéséről a sporttáplálkozás rendszerébe. A stabilitást és mobilitást az izületekben különböző grillhúsokkal biztosítottuk.

A hosszúra nyúlt élménybeszámolómból talán sejthető, hogy ez ismét egy parádésan jól sikerült Thor Kaposvár rendezvény volt, egy igazán jó csapattal. Igazából nincsenek szavak arra hálára mely megilleti Janikát, Dórát és mindenkit, aki segítette ennek a tábornak a létrejöttét és lebonyolítását. Köszönöm az állandó gondoskodást, az odafigyelést, a rengeteg beszélgetést (jó, Janikának ez vallatás volt, de azt is), és a még több nevetést!

Tudom, még tervben sincs, de mennék jövőre is!

Partnereink

All You Can Move Webfejlesztés: DropBy Digital